Az autós elsősegély
láda tartalma
Kerek hegyű olló
Mesterséges
légzés készülék
Guedel pipa mar. 4
Guedel pipa mar. 10
Száj feszítő
Leszorító 50 cm
Műanyag sínek
Sebtapasz 5 cm X 3 cm
Kötszer 2/6 cm
Rivanolos kötszer 6/10 cm
Sebtapaszos kötszer 6/50 cm
Géz tekercs 10 cm
X 5 m
Háromszögű kötszer l =80 mm
Steril vatta 50 g
Steril kesztyű
Steril kötszer
Egészségügyi szesz
Jódos alkohol
Rivanol
Perogen
Fertőtlenítő papírzsebkendő
Sicherheits tű
Egyhasználatú pohár
Füzet
50 lap
Golyóstoll vagy ceruza
Elsősegélynyújtási útmutató
A mesterséges légzés
A mesterséges légzés célja a lélegzet beindítása.
A leghatásosabb a "szájból szájba" módszer. Ezen módszer azért
hatásos, mert nem szükséges speciális eszközöket használni, és fárasztó
manővereket alkalmazni. A pulzust a nyaknál kell ellenőrizni (az Ádám Csutka
mellett).
Az áldozat a hátán, kinyújtózva fekszik, arccal felfele. Ellenőrizni kell a
felső légutakat, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy nincsenek elzáródva vér,
váladék, sár vagy más idegen test által. A légutak elzáródása esetén az ujjaink
segítségével fel kell szabadítani őket. Az életmentő az áldozat feje mellett,
térdelő pozícióban kell elhelyezkedjen.
A bal kezet az áldozat tarkója alá kell helyezni és felfele kell húzni, úgy,
hogy a nyak íveljen. Ez a manőver biztosítja a felső légutak felszabadulását
a nyelv elzáródásától, tudva levő, hogy az eszméletüket vesztett áldozatoknál
a nyelv hátracsúszik a torokba.
Ezen előkészületek után, az életmentő megtölti a tüdejét levegővel és rászorítva
a száját az áldozatt nyitott ajkaira, befújja a levegőt az áldozat szájába.
Ez idő alatt az áldozat orrnyílásait a másik kézzel össze kell szorítani, hogy
megakadályozzuk a levegő eltávózását.
A manőver végrehajtása közben ellenőrizni kell a hatékonyságot, követve az mell
felfújódását a befújt levegő által.
Minden befújás után, mialatt az életmentő kilélegzik, szabadon kell hagyni az
áldozat száját és orrnyílásait. Ez által az áldozat tüdejébe befújt levegő felszabadul
a mellkas rugalmasságának köszönhetően.
A befújás ritmusa 10-16 ciklus percenként,
amit fenn kell tartani addig, amíg az áldozat önállóan el kezd lélegzeni. Ha
az áldozat szája görcsösen zárva marad, a "szájból orrba" történő
befújást kell alkalmazni.
Egy másik lehetőség a Heimlich módszer, amely az áldozat váltakozó fel emelését
és leeresztését feltételezi, úgy, hogy a melle alatt átkulcsoljuk karjainkkal.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A szájból szájba
történő befújás alkalmazása
|
|
|
Külső szívmasszázs
Célja a szívverés visszaállítása olyan esetben, amikor a szív már nem ver. A módszer
a szív tájékán, a mellkason keresztül alkalmazott ritmusos nyomásokból áll.
Az
áldozat egy kemény felületre, a hátára van fekteve, olyan helyzetbe, hogy a feje
lennebb legyen mint a test többi része.
Az életmentő az egymásra tett tenyereit
az áldozat mellkasára helyezi a szív tájékán, a mellcsont bal alsó felében.
Az életmentő tenyerével ritmusosan nyomja az áldozatot, úgy hogy annak mellkasa
3-4 cm-t belapuljon, 60 nyomást alkalmazva percenként. A ritmusos nyomás és fellazulás
a vérnek a véredényekbe történő pumpálásának szerepét töltik be. Általában, rövid
időn belül a masszázs alkalmazása után, a szív újból elkezd spontán módon működni.
A szív működésének helyreállása a pulzusszámból, a bőr és nyálkahártya színének
visszanyeréséből tűnik ki. Az áldozat eszméletre tér, megjelennek a reflexek.
Ha leállt a légzés és a szívverés is, akkor párhuzamosan kell alkalmazni a mesterséges
légzést és a külső szívmasszázst. Ebben az esetben két életmentőre van szükség,
akik párhuzamosan alkalmazzák a manővereket. A mozgások váltakozása a következő
módon történik: a szívmasszázs négy nyomása után – egy levegő befújás. Abban az
esetben, ha csak egy életmentő van, ez a személy felváltva alkalmazza mindkét manővert
a fent említett ritmusban. Gyerekek esetében, a külső szívmasszázs nyomásait két
ujjal, szelíden kell alkalmazni.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy személy által alkalmazott szívmasszázs és befújás
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Két személy által alkalmazott szívmasszázs és befújás
|
Beavatkozások vérzés esetén
Meg kell állítani a fennálló vérzéseket leszorítótóval, melyet mindig a seb fölött
kell alkalmazni, ha végtag vérzik, vagy nyomókötést használni, ha a seb a fejen
vagy a törzsön van.
Ha leszorítót használunk, mellékelni kell egy cédulát, amelyen fel kell tüntetni
a leszorító alkalmazásának pontos idejét, hogy fell lehessen lazítani minden félórában,
megelőzve az illető testrész elhalását. A vérzés súlyossága az elvesztett vér mennyiségéből
állapítható meg. Az artériás vér színe világosabb, mint a vénásé.
Leszorító szerepét tötheti be egy széles öv vagy egy textilanyag sáv. Kerülni kell
a kötél vagy a drót használatát, mivel elvághatják a szövetet.
Szállítás alatt szem előtt kell tartani az áldozat keringési- és légzési funkcióinak
a biztosítását, ezért, ha az áldozat sok vért vesztett, lábait a fej szintjénél
magasabbra kell heyezni.
Sebek ellátása
A sebeket jódos oldattal, alkohollal, esetleg kloraminnal kell fertőtleníteni, oxigénes
vízzel (peroxid) kell kimosni és megtisztítani, steril gézzel kell bekötözni (nem
vattával). A sebeket belülről kifele kell kimosni és megtisztítani, és abban az
esetben ha idegen test is van a sebben, ezt nem mozdítjuk, mivel ennek kivétele
súlyosbíthatja a sérülést; a beavarkozást egy képzett egészségügyi alkalmazott kell
befejezze.
Törések rögzítése
A törött végtagokat sínekkel kell rögzíteni, melyek összefogják úgy a felső, mint
az alsó ízületet. A törés lehet nyílt (ha a csont átszakítja a bőrt és kívülről
látható), vagy zárt. Azokat az áldozatokat, melyeknek a gerince törött el, nem szabad
megmozdítani az orvos megérkezéséig, viszont ha nincs más lehetőség, sima, kemény
felülethez kötözve lehet szállítani (deszka, ajtó) és ha lehet platós járművet kell
használni.
A sínek szerepét betölthetik deszkadarabok, fa, fém, kemény műanyag, vagy összehajtással
megerősített karton.