Chestionare auto DRPCIV 2015, Permis de conducere

SOFŐRISKOLÁK DIÁKJAI

chestionare-auto-home-edition20-2014-266xSofőriskolába iratkoztál? Feltételezzük, hogy hajtási jogosítványt szeretnél. Magyar nyelven, elsőre? A legkomplexebb program, teljes tananyag, a rendőrség DRPCIV kérdéseivel, frissítve 2018!

SOFŐRISKOLÁK - TITKÁRSÁG

program-de-secretariat-proform-v12cover3d Független oktató vagy? Sofőriskolád van? A papírtologatásnak vége! Használd másra a szabadidődet! ProformV1.2 frissítve az OMT 75/2014 szerint!

SOFŐRISKOLÁK

chestionare-auto-pro-100cover640x4804Didaktikai szoftware sofőriskoláknak.

Az egyetlen, ARR által is jóváhagyott kétnyelvű program ( magyar és román nyelven).

Sofőrsuli...tegnap és ma

Kategória: Cikkek közúti törvényekről Készült: 2014. február 26. szerda Megjelent: 2014. február 26. szerda Írta: Super User

Milyen is volt régen? És milyen ma? Milyen lesz?

Mai cikkemben megpróbálok feleleveníteni olyan emlékeket, amelyek bizonyára közösek sokunknak.

Minden sofőr valamikor iskolába kellett járjon, oktatója volt, vizsgázott. Kivéve természetesen azokat, kik megvették a jogosítványt, az ő életükből a vizsga hiányzik.

Ezek korszakalkotók voltak, gondolok itt a legutóbbi, Pitesti-i cirkuszra, ahol a ludas rendőrfőnököt 14 év börtönre ítélték, mert ott még a vak is jogosítványt szerzett, természetesen kis anyagi juttatásért…

Jó tudni, hogy a sokat szidott komcsi világban éveket kellett várni, hogy az ember sorrakerüljön az akkori sofőriskolánál, amely egyben az egyetlen is volt városunkban.

Így megtörtént, hogy gyerekkorában már beíratták a jövendő pilotát, hogy 18 éves korára valahogy levizsgázzon.

 

A dolog érdekes része az, hogy az oktatás (gondolok itt az 50-es, 60-as évekre) csodálatosnál csodálatosabb járművekkel történt: IMZ, Moszkvits, Dacia 1100 (ez már csúcsnak számított...).

Aztán jöttek a kiszuperált 1300-as Daciak, amelyek előzőleg bérautóként szolgálták a hazánkba látogató turistákat.

Ez volt aztán a roncsderbi: a préseltlemez padló, a dróttal felcókolt kipufogó (ha volt...), a lötyögő futómű, a végletekig kopott motor, az állandóan égő olajnyomáslámpa (annak idején Ferenc Gabi bácsi letépte róla a szálat, így “generálozta” a motort...), az akadozó váltó, amely egy-két fokozatot nem akart bevenni, stb.

És persze, az állandóan elduguló “ralanti dűzni”, azaz alapjárat fuvóka...Szóval aki ezekeket az autókat tudta vezetni, az már sikeresen probálkozhatott űrhajóval is...

Persze, az emberi anyag is más volt, a túljelentkezés miatt jobban ki lehetett válogatni, kiből legyen sofőr és kiből nem. Ismételem: a sofőr és a jogosítvány tulajdonos között nagy a különbség.

Minőségbeli, de emberi is.

Természetesen, az oktatók is mások voltak, mindenikről sok sztori van.

Megemlítenék itt egy párat közülük, legyen ez egy késői megemlékezés olyan emberekről, akik a tudás mellett, sokszor életrevalót is tettek a diák battyújába, ha volt a diáknak ilyen: Kabdebo Sándor, Bartha László, Demeter Gábor, Ferenc Gábor, Ferenc Károly, Pethő József, Péter László, id. Szilágyi Ferenc, Szőcs Kálmán, Szőcs Imre.

Jómagam 1988-ban kerültem közéjük, mint mechanika oktató, számomra ezek mind olyan „bácsik” voltak, akikre mindig tisztelettel néztem fel.

Hogyan is zajlott az oktatás? A diák kellett beszerezze a benzin egy részét (mert azt nem lehetett kapni), rendszerint jóval a megbeszélt pillanat előtt már várt a kocsira, a vezetett 30 óra minden pillanatát megbecsülte, az oktató szava törvény volt.

Emlékszem, én egy nagy nyaklevest kaptam, mert nem álltam meg a stoptáblánál, na meg zsebkendővel le kellett töröljem azt a táblát, amit épp nem vettem észre.

És nem haragudtam, sőt, utólag is hálás vagyok, hisz jól megtanultam mit, mikor, hogyan...pedig már jócskán tudtam vezetni, amikor elkezdtem.

Az elmélet könnyebb volt (30 kérdés, félóra, max. 46 pont, mindig csak egy helyes válasz), a gyakorlati vizsga sokkal nehezebb, mint ma (poligon, éjjeli vezetés, stb).

És ma? A felhígult és túlszaporodott oktatói testület azt eredményezte, hogy gyakorlatilag mindenki örvend, ha diákja van, az árak messze a reális küszöb alatt vannak, ezért az oktatás minősége katasztrofálisan romlott, ennek pedig a végén a diákok meg a társadalom egésze érzi káros hatását, a sok baleset miatt.

Nem kevés az olyan jogosítvánnyal bíró személyek száma, akik egyszerűen nem mernek vezetni.

Azonos autók, azonos üzemanyag árak, azonos óraszám mellett, egy B kategóriás oktatás bárhol nyugaton 1500-2000 Euro között mozog, itt 200 körül van.

A tízszeres arány magáért beszél. Természetesen, ott más az életszínvonal, más a piac, más a...A reális életszínvonal különbség Románia és Németország között (a vásárlóerőt tekintve) kb. háromszoros. De nem tízszeres...

És mi lesz holnap? Hát földrengés, árvíz, vagy szárazság, háború és pénzügyi válság, nem mindegy? Azt is túl kell éljük.

Csak egy a baj: mi mindent túlélünk, csak épp élni nem élünk. Hogy miért? Azért, mert egy olyan ember, amelyik a napi betevőért küzd, az nem álmodozik 2000 Euros fizetésről, így könnyen irányítható.

Ez pedig az oktatásra is érvényes, egy kis kiegészítéssel: ha valaki nem tanul meg rendesen táncolni, legfeljebb a partnere tyúkszemét tapossa laposra.

De ha vezetni nem tud rendesen, akkor biza valakinek valamivel több is fog fájni, mint a tyúkszeme.

Image

Találatok: 5970